Az én írásaim

Ideírom az első regényemet:

1. fejezet

Régen

 - Visszavonulunk! – adta ki a parancsot Pellaeon.

 - De mégis hová? – kérdezte a Judicator kapitánya.

 - A koordinátákat küldöm – titkosan. – mondta Pellaeon. – Chimera vége. – most nem tudott gondolkodni. Egyedül azon járt az esze, hogy elkapja azt az áruló noghrit. Utána rohant, hogy bosszút álljon rajta. Meg akarja ölni. Nem, ő ennyire nem személyes, ő mégis egy birodalmi tiszt… de mégis! Mikor kiért, szokás szerint hátra fordult, hogy nincs-e ott Rukh, hátha elkaphatná. De észbekapott egy szempillantás alatt, és gyorsan szaladt. Közben a kommlinkjében kiadta a parancsot a keresése miatt. A hajón még található egy noghrikommandó a hangárak körül. Most nagyon dühös lett – tehát kitervelték előre, hogy Thrawn a hangárokhoz rendelje őket. Viszont most odavezényelt egy rohamosztagot, hogy megállítsák őket, vagy feltartsák. Fogott maga mellé néhány rohamosztagost, akik épp út közben járőröztek.

 - Maguk jöjjenek velem a hangárokhoz! – parancsolta nekik.

 - Igenis, uram! – mondja a vezetőjük. Azzal el kezdtek szinte futni a turbóliftek felé. Az épp elment. A kapitány megfordult, és valami nem tetszett neki. A rohamosztagosok fehér páncélján túlra nézett, de ott semmi különös nem volt. Végül ismét jött egy lift, amivel egyből a hangárokhoz vették az irányt. Miközben mentek, a rohamosztagosokhoz beszélt.

 - Tudják, uraim, a mai napon megutáltam a noghrikat. Elárulták, nem csak a hazájukat, és a Birodalmat, hanem a saját becsületüket. Megesküszöm, hogy amiért Thrawn főadmirális meghalt miattuk, megbosszulom rajtuk. Erre maguk itt vannak tanúk, hogy megesküszöm. Ígérem! – mondta Pellaeon, de nem nagyon tetszett neki, ahogy a rohamosztagosok reagáltak – mintha idegesítette volna őket a beszéde. – Mi van magukkal?

 - Tudja, uram – kezdte az egyik, de nem a vezető. Az Pellaeon mellett volt. – a járőrözés kifárasztott minket. – Pellaeon a vezetőjükre nézett, és leolvasta a rangját, majd megszólította.

 - Tizedes – mondta, de az nem figyelt, mintha nem is az övé lenne a megszólítás. – Tizedes! – mondta most már hangosabban.

 - Ja, én… igen, uram?

 - Nem láttak véletlenül egy menekülő noghrit, miközben járőröztek?

 - Nem, uram. Viszont ezt az információt megkaphatja tőlünk – mondja a tizedes.

 - Milyen információt? Látták őt? Merre menekült?

 - Arra – mutatott a lift plafonjára a tizedes, de a következő pillanatban rácsapott a kapitány fejére. Az számított rá, mivel érezte, hogy valami nincs rendjén. Viszont épp egy másik rohamosztagos kezei közé ugrott, így az lefogta. Kezét majdnem kitörte.

 - Ezt nem tehetik! De… Hogyan… Miért? – nyögte Pellaeon.

 - Azért – közben a tizedes levette a sisakját -, mert mi nem a noghrikat utáljuk, hanem azokat, akik a noghrikat utálják. Azaz magukat. – a sisak alatt egy noghri fej volt.

 - Noghri…? – akadt el Pellaeon lélegzete.

 - Van nevem is! – dühödött fel a noghri. – Hjushi’ch’o’pekre, kapitány. Ezt is utálom most már a Birodalomban. Az alattvalóikat, akiket becsapnak, még a nevüket sem tudják.

 - Nem csapjuk be magukat… Miből gondolja…? – dadog Pellaeon. Mély gyűlöletet érzett a noghrik iránt. Most már meg is vádolják őket… Felháborító…

 - Nem??? Nem csapnak be minket? Akkor mivel magyarázza, hogy Organa Solo… - elszólta magát. Ezt nem kellett volna.

 - Organa Solo? – kapott a szón Pellaeon. Ekkor viszont a lift ajtaja kinyílt, és két rohamosztagos volt előtte. Azok felfigyeltek, de az egyiket leütötték, a másik meg rögtön tüzelt. Chopekre kezét találta el, így Pellaeon szabad volt. Leütötte Choperkét, és a másik két noghrit is, akik a kívül lévő rohamosztagossal voltak elfoglalva. Azt leütötték, de Pellaeon kikászálódott a liftből. Ekkor elszabadult a pokol. Három noghri rontott neki jobb oldalról Pellaeonnak, és másik három balról felszedte a liftben a fegyvereket. Viszont mielőtt kijutottak volna, bezáródott a lift, és ment tovább lefelé. Így Pellaeon gyorsan elkiáltotta magát, de rögtön egy noghri hideg kezét értezte a szájában, és azt, ahogy a körmei egyre beljebb nyúlnak. Gyorsan megharapta, így az kihúzta a szájából a kezét, és Pellaeon megismerte: Rukh. Gyorsan a kezeivel akart kalimpálni, de a rohamosztagosok odaértek, és leütötték Rukhot is, és másokat is. Viszont gyorsan elindultak a többi noghri keresésére – mert Rukh már meg volt. Így Pellaeon felébresztette Rukhot, pofozgatta.

 - Állj ki velem, mint férfi, a férfival! Te, mint a többi noghri, olyan gyáva vagy, hogy csak hátulról támadsz az ellenségre, aljasul! De most egyenlően indulunk! – üvölti Pellaeon, mire az összes ott lévő lény felfigyel. Még a rohamosztagosok is abbahagyják a munkájukat. Rukh nem tétovázott, ütött egyet, és célba ért, rögtön az első ütése. Eltalálta Pellaeon nyakát, és iszonyúan fájt neki. Térdre rogyott, de aztán le is ült, végül kigáncsolta a noghrit. Az erre az egyre nem számított, végül a kapitány ráugrott, és ez is eleve fájt a noghrinak, de az még ütötte, és ugrált is rajta. Néhány másodperc, esetleg egy-két perc után, a noghri az utolsókat nyögte.

 - Miért? – kérdezte végül Pellaeon. Nem értette se magát, se senkit. Nem értette, hogy miért ilyen elszánt, hogy megbosszulja Thrawnt, és végképp azt nem, hogy miért veri Thrawn gyilkosát. Ezt nem értette magában, hogy miért ilyen hűséges Thrawn iránt. Lehetséges, hogy azért, mert a Birodalmat újjá akarta éleszteni, és remekül csinálta? Talán azért, mert végre ki tudott igazán bontakozni? Vagy azért, mert Vadernél jobban érezte itt magát? Tulajdonképpen a három szinte ugyanaz. Viszont most akkor is kiszedi a félholt noghriból, hogy miért árulták el a Birodalmat.

 - Me-ert… - nyögte kínkeservesen a noghri. - …E-e-eelárulta-tok minket… Ra-abszolgát csiná-áltatok belő-őlünk… - mondta a noghri, és kimúlt. Pellaeon nem elégedett meg ezzel a válasszal. Viszont órákkal később sem volt valami jobb az állapota, ugyanis az elfogott noghrik sem tudják pontosan, hogy miért árulták el a Birodalmat, csak annyit tudnak, hogy az élelmükkel csináltak valamit. Pellaeon tudta ezt, ezért kivégeztette a noghrikat. Viszont valahogy elterjesztethették már az egész galaxisban, mivel egy noghri kommandó sem jelentkezett. Így most a Chimera fedélzetén nézte, hogy mikor lépnek ki a hiperűrből.

***

Azonnal kitört a pánik, amikor az ellenőrző brigád megtudta, hogy birodalmi csillagromboló jelent meg a bolygó körülötti űrben. Őket küldték az Új Köztársaság követeként, hogy ellenőrizzék: nincs-e több birodalmi a bolygón. Viszont, most, hogy megjelent néhány csillagromboló, amik határozottan birodalmi szabványok voltak, elkezdődött az össze-visszaság. Nem számítottak erre, hiszen csak két osztagot hoztak ide, hogy kivizsgálják a bolygó helyzetét. Abban már néhány órája meg voltak győződve, hogy a hegyben senki sem élte túl, és most a bennszülötteket, és a körülöttük lévő teret vizsgálják – illetve vizsgálnák, ha nem lőnének rájuk a csillagrombolók odafentről. Azonban gyorsan leszállt néhány Lambda-osztályú űrkomp, és számos egyéb csapatszállító, a hegy közelében. Így a két osztagnak, akiket egybe Takarító Brigádnak szoktak becézni, rejtekhelyeket kellett keresniük, ahol megbújhattak az ellenségeik elől. Aztán nem nyílt, hanem titkos harcba kellene keveredniük a birodalmi katonákkal szemben. Csak így győzhetik le őket. Arra viszont még a vezetőjük, La Rosh sem gondolt, hogy a hajójukat nagyon könnyen felfedezik – elvégre ők is a hegy mellett szálltak le. Rosh őrmester azonnal a hajójától legtávolabb vezette a csapatot, közvetlen a hegyre. Viszont, odafönt, a Chimerán Pellaeon tudta, hogyha itt lázadó űrhajó van, akkor meg kell nézni a hegyet. Ez Wayland, nem értette, hogy hogyan semmisíthették meg a hegyen belüli tartályokat – méghozzá a lázadók! Most viszont ő maga akart lemenni, hogy szembe nézzen azokkal, akik ezt tették a titkos létesítményükkel, ami egykoron a Császáré volt. Mikor kiszállt az űrkompjából, azonnal észrevette: a lázadók az egész hegyet felrobbantották. Thrawn még most is meg tudná állapítani, hogy kik tették, és hogyan álljanak bosszút értük, mert ő mindig a jó, és hasznos oldalát nézte a dolgoknak. Pellaeon, viszont, akárhogyan is erőlködik, nem lát semmi jót ezekben. Viszont a jelentésből tudja, hogy noghrik is voltak a behatolók között, lázadók is, és bennszülöttek is. Így most kapcsolatba lépett a Chimerával.

 - Chimera! Itt Pellaeon kapitány beszél!

 - Itt Chimera! Mit parancsol, kapitány?

 - Hozassanak le néhány AT-AT lépegetőt, megleckéztetjük az itt lakókat. – Pellaeon szinte látta, ahogy elvigyorodnak a túloldalon.

 - Igenis! – azzal szétkapcsoltak.

Néhány perc múlva, mintha meteorzápor közeledett volna a bolygó felé. Ahol Pellaeon állt, attól egy kilométernyire. Viszont odalépegettek a kapitányhoz, hogy fogják az adásukat.

 - Itt Pellaeon! Azonnal lőjék szét az őslakosok településeit! Ez parancs!

 - Igenis, uram! – bólintott csak úgy, a tiszt. Természetesen ember volt, mint ahogy a Birodalmi Hadsereg zöme, de neki valamiért furcsa fülei voltak, és az orra észrevehetetlenül nagy. De a rohamosztagosoknak járó sisak így is ráment a fejére. Ő volt az egyik AT-AT-nak a parancsnoka. Jobbra tett körülbelül olyan 75 fokos szöget, és máris célba vette, az első olyan falvat, ami közelebb volt a hegyhez. Szadista volt – örömét lelte abban, hogy másokat kínozzon, vagy tömegeket pusztíthat. Tulajdonképpen maga a Császár találta meg őt, amikor Coruscanton járt, és látogatást tett a Császári Palotában. Azóta tehetséges (és gerinctelen) tiszt. Célba vette a legnagyobb házat, és… TŰZ!

 - Szép lövés volt – tartotta fel mögötte egy haverja a hüvelykujját.

 - Kösz. – szadista létére, Pennih, elég jó katona volt. Azonban a sisakjában egy üvöltés hallatszódott.

 - MAGA MEGŐRÜLT?! – hallotta a kapitány hangját. – Azt az épületet meg kellett volna hagyni! Sok értékes, és érdekes dolog volt benne, amíg maga szét nem lőtte! Lefokozom!

 - Na, de, uram! – kezdte Pennih, de inkább nem kezdeményezett vitát feljebbvalójával. A felettessel soha ne feleselj! Ezt tanulta, ezt tömték a fejébe. Most, ha visszaszólt volna, dadogott volna. De nem szólt vissza. Gerinctelen volt, de nem olyan, akit úgy ismernek, mint a Feleselő. Inkább felettesére hagyta.

 - Hagyja el a járművet, adja át a vezetést, és jöjjön elém, de azonnal! Várom a hegy lábánál, ahol egy űrkomp van! Pellaeon vége.

 - Na, szép. – mondja csak úgy magának.

 - Mi az, Pennih? – kérdi a barátja.

 - A kapitány szerintem le fog fokozni.

 - Íííí, az nem túl jó. – mondja a barátja.

 - Te Gary! Átadhatom addig a vezetést?

 - Hogy én lőjek? – csillant fel Gary szeme a sisak alatt. Mindig csak szimulátorokban lőtt eddig, sosem engedték meg, hogy igazából is kipróbálja. – Szi-szívesen! Ha-ha megengedik! – Ez a Pellaeon egy remek kapitány, ha megengedi, hogy lőjek! – gondolja Gary.

 - Persze. Megengedik, azt mondták, adjam át valakinek a vezetést. De azért szurkolj, hogy ne fokozzanak le!

 - Rendben – mondta már megszokásból Gary. Még mindig csillogot (talán jobban is) a szeme, amiért lőhet most igaziból. – Nem fogom elszúrni! – szólta el magát.

 - Mit?

 - Semmit, semmit! Menj, és hajrá!

***

 - Uram, hivatott. Előre is bocsánatot kérek azért, amiért… - kezdte Pennih, de Pellaeon olyan csípősen vágott közbe, mint talán Thrawn főadmirális.

 - TUDJA MIT TETT? – szinte kiabált, olyan dühös volt. – Elpusztította azt, amiért jöttünk!

 - Tudom, uram. És nem is várok kegyelmet, csak egy magyarázatot szeretnék adni.

 - Na és? Mi az? – dühöngött Pellaeon.

 - Azt, hogy erről nem tájékoztattak engem. Senki sem. Tehát nem is tehetek a dologról.

 - Nem? – Pellaeon arca nagyon fehér lett, és elkerekedett a meglepetés miatt. – De…

 - Miért? Kinek kellett volna szólnia? – kockáztatta meg óvatosan Pennih.

 - Az őrmesterének! Hol van Caffe őrmester?! Nem szólt magának?

 - Nem… - de gyorsan hozzátette: Uram.

 - Maga menjen vissza a lépegetőjébe! Hivatom Caffe őrmestert! – szólt bele a kommjába Pellaeon, de iszonyú mérgesen.

***

Gary lőtt egy szépet. Viszont már a hegy felé fordította ágyúját, mivel mondták neki, hogy nézzen szét ott is.

 - Jelentem… - kezdte, de hátulról egy ismerős alak tűnt fel, sisakja a hóna alatt volt. Épp felhúzta. – Lefokoztak?

 - Nem – szinte már felkiáltott, olyan boldog volt. – Add át a vezetést, kérlek.

 - Öhm… Caffe őrmester mondta, hogy…

 - Caffe őrmester le lesz fokozva. – vágott a szavába Pennih. – Nem szólt nekem, hogy nem szabad szétlőni azt az épületet, amiért a kapitány majdnem lefokozott. Most légy szíves add át a vezetést!

 - Nem. Addig, amíg hivatalosan is kijelentik, hogy biztos parancsnok vagy.

 - Figyelj, még hivatalosan sem fokoztak le, tehát az maradtam.

 - De akkor is, ha kapnék egy nagyobb fejestől, például Pellaeon kapitánytól…

 - Add át a helyemet, közlegény! Remélem ez már hivatalosan hangzott! – kiáltott fel hirtelen Pennih. Most Garynél kihúzta a gyufát. Akkor volt mérges a legjobban, ha közlegénynek szólították, főleg a barátai. – Oh, bocsáss meg, nem akartam! – De már késő volt. Gary felállt, elviharzott mellette, és szinte fellökte Pennih parancsnokot. Vadul állíttatta fel a saját helyéről az odarendelt embert. Az félve, hogy valami durva következik, elrohant. Pennih idegességében, egy nagyot rántott a karon, amivel irányított.

 - Jelentem – hallatszott Gary hangja a sisakkommban -, hogy nem találtam semmit a hegy körül. Minden tiszta. Pennih parancsnok visszatért, és újra átvette a lépegető felett a parancsnokságot.

***

 - Húzódj vissza, tökfilkó! – szólt rá Stewartra felettese, La Rosh őrmester. – Még megláthatnak!

 - Pont idefordult az egyik lépegető, épp felénk, ahol mi vagyunk! – jelentette Stewart úgy, mintha a világ dőlt volna össze.

 - Megnézem – mondta az őrmester.

 - Ne! – tartotta vissza felettesét az előbb Tökfilkónak nevezett. De már kinézett.

 - Megláttak engem, azt hiszem! – kiáltott föl hirtelen Rosh. Olyan gyorsan fordult vissza, hogy azt bárki megirigyelhette volna. – Mindjárt itt a vég, lőhetnek! – mondta hangosan, de vészjóslóan az őrmesterük. – Uraim, öröm volt Önökkel dolgozni!

 - Magával is, őrmester!

 - Ugyan, szólítsanak csak Roshnak. Simán.

 - Igenis, Rosh!

 - Nem kell magázni. Tegeződjünk, Parian.

 - Rendben, uram! – kinézett ő is egy kicsit a szikla mögött. – Uram! – kiáltott fel, de ő örömében. – Elfordult a lépegető! Nem lő ránk! És a többi lépegető is az őslakosokat lövi, és az itteni kis várost!

 - Értem! Ezek a szerencsétlenek vannak látható helyen. Ezt nem szerettem sosem a Birodalomban – mindig a védteleneket bántalmazta. Azokat, akik nem tudnak ellenük védekezni.

 - Igen, uram! – mondta szomorúan Stewart.

 - Mondtam, hogy tegeződhetünk – mosolyodott el az őrmester. – De nekem mindegy, hogy hogyan szólítanak.

 - Uram! Kitaláltam valamit! – mutatta fel mutató ujját Parian. – Tegezzük magát, de csak akkor szólítsuk uramnak, vagy magázódjunk, ha egyikünk bajban van, és kényszerítenék mindenre, és fogságban lenne. Rendben?

 - Én benne vagyok. Maguk? Akarom mondani, ti? – körbenézett az embereken. Egy híján harmincan voltak. – Én azt mondom, mihamarabb értesítsük az Új Köztársaságot. Nem muszáj Corusantot, mert nem hiszem, hogy el tudnánk úgy érni, hogy ne buknánk le. Ha jól tudom, itt van a közelben a Myrkr bolygó, és a Mandalore is.

 - Igen, de sima kézi kommeszközökkel egyiket sem tudjuk elérni. Ide egy hajó kommunikációs rendszere kellene. És olyat honnan szerzünk?

 - Majd meglátjuk… - gondolkozott el Rosh.

***

 - Landoljon most azonnal! – üvöltötte Pellaeon. Ha ennek vége, akkor mehetünk az áruló noghrikhoz. – gondolta magában a kapitány.

 - Uram! – hallja a kommjában Pellaeon. – Jelentették, hogy a hegyen bujkáltak valakik. Azt nem tudjuk, hogy a mieink, vagy őslakosok, de élőlények. Jelezték a műszereink.

 - Rendben – próbált lehiggadni Pellaeon, de nem nagyon tudott. Nagyon felidegesítette a béna pilóta, akik vezették azt az űrkompot, amit pont a hegynél helyeztek el, és most felé tartott, de nem tudott landolni sehol sem, olyan béna pilótát ültette bele. – Megyek oda. - azzal kikapcsolta a kommlinket. – Na, végre! – sóhajtott fel csak úgy magában. Leszállt előtte a komp. – Vigyen a hegyhez, mert ott bujkálhatnak Lázadók.

 - Miből gondolja, uram? – kérdezte szinte riadtan a pilóta.

 - Mert őslakosok biztos nem, és egy birodalmi ember sem jelentette, hogy életben van…

 - Hacsak nem romlott el minden kommunikációs eszköze. – vetette fel reménykedve a pilóta, de Pellaeon lemorogta, így arrafelé repültek. Mikor odaértek, Pellaeon meglátta az integető „lázadókat”. Igazából nem tudta eldönteni, hogy melyik oldalra tartoztak, de a pilóta leszállt mellettük. Mikor beszálltak, Pellaeon azonnal elővette lézerpisztolyát, hogy letartóztassa őket, mivel megismerte a Lázadók jelzéseit.

 - Sajnálom, uram, de Ön van letartóztatva. – mondta a háta mögött a pilóta fegyverrel a kezében.

***

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat